Árnyak és vér az Ókikötőben

Egy őszi reggelen kapott szárnyra a hír, miszerint Adrigg, akinek különös érzéke volt hozzá, hogy mindig alkalmas helyen legyen az alkalmas időben, egy vérlázító versikét tartalmazó papírosra tett szert a minap, mikor a Hidrafogóban kavargott a riadt csürhe között.

Karhozott_lelkek_klanjatek_hirhezKegyetlen népség,
Álnok sötétség,
Rohan az éjben, vajon
Hová tart?
Orozva, csalva,
Zavar, szavamra
Oszlik a tisztes polgárok sora.
Tett követ tettet,
Törik a rendet,

Lelkeket rabolva új klán leend.
Eljő a félelem,
Loholnak az árnyak,
Kegyetlen játékok, csak terád várnak.
Előkelő, mágus, csaló utcakölyök,
Készen áll a harcra, mit Denso ellen kötött.

 

Ezen szavak sora állt a pergamenen, amit a törpe némi fortéllyal szerzett egy a betűk világát nem ismerő alaktól. A maga részéről ezen sorokat már betéve tudta és fűnek-fának el is mondta, aki egy kis szaftos hírre volt éhes. Ha valakit esetleg megfogott, amit hallott és meghívta egy kupa borra, vagy adott neki pár rezet, akkor még azt is megtudhatta, hogy egy vérrel festett hatalmas tekergő sárkány („Sötét mágus műve volt, biz’isten, olyan élethű volt…!” – esküdözött) is díszelgett ott a Hidrafogóban, pár lépésnyire a felcser műhelyétől. De elmondta még azt is, ha volt, ki még eztán is abban reménykedett, hogy csak valami olcsó tréfát űz vele az alacsony növésű pasas, hogy egy égett dögöt, meg valami szerencsétlen megkötözött flótást is hátrahagytak a sötétség leple alatt mesterkélő gazfickók. Amazt még még ennek az egész szentségtelen rituálénak a végignézésére is kényszerítették. A kérdésre, hogy ki volt az, és ugyan biza hogyan menekült meg azok elől, akik ilyesmire képesek, csak nagyokat hörpintett a korsójából, és kéretlenül rázta a fejét…
Voltak persze, akik az egészen csak egy jót nevettek és legyintve elhessegették ezt a sok sületlenséget, de akadtak olyanok is, akiknek feltűnt, hogy a furcsa história éppen összevág a nemrég azon a környéken történt eseményekkel. Igaz arról mindenki eddig úgy tudta, hogy csak valami mészáros koszolta össze az egyik utcát egy elhullott állat tetemével.
Bármi is volt az elbeszélés mögött, legalább Adrigg ivott pár jót, amíg azt mesélte…

 

Más szóbeszéd is járja, és érdekes módon összeér a két történet.

 

A legtávolabbi fal tövében, csuklyájába burkolózva egy élete derekánál tartó asszonyság suttog a mellette levőnek:
– De rég láttalak, Zsomboly! Hallod… A férjem látta a világítótoronyból, hogy mi volt éjjel. Óriási tűzvész. Azt mondja, olyan hamar nem lesz ekkora tűz, amit alig lehet eloltani. Boszorkányság volt ez, gaz varázslat. De az őrség azt mondta, növesszen závárt a szájára, nem volt ott semmi. Pedig nem egy balga ember az én férjem! Húsz éve szolgál a toronyban, látott már karon varjút.
A másik, terebélyes asszony csípőre tett kézzel ámuldozgat és olyan hangon válaszol, mintha az utca másik végére kéne szólnia:
– Végre má´ valaki! Denso a tanúm, Malánia, hogy ott vótam, a szomszéd emberekkel együtt, de mind hallgat, mint a sír. Hát! Vót hatalmas fényesség, egy borgyú égett, mind a csuda! Facsarta is az orromat, de te, ha már láttál rettentőt az életbe´… Egy csúf kígyót pingált valaki a falra. Magát ette, nem vót meg a vége! Mindenkibe´ megát, ami benne vót, csak én kaptam a fejemhez. Mondom magamnak, te jóassszony, látod ott azt a szerencsétlent? Vót ott valaki. Úgy araszolt a tűz elől, mint egy mérgezett csótány. Edobtam a vödröt is, pedig azé´ rohantam ki egy szál hálóba´, hogy óccsak. Leszedtem a nagyhajúról a kötelet. Össze-vissza beszét fekete emberről és Éjanyáról, meg a büdös zoknijáról! Hogy a világ pusztulása most kezdődik és őt hagyták meg tanúnak. El is vitték az őrök azonnal! Na de mi van, ha igazat mondott? Sose tudjuk meg, Malikám…
A két fehérnép ijedten pillant körbe, hogy hallja-e őket valaki. És hogy ne hallaná, hisz a tömeg csak nő és nő. Az asszonyok elsápadtan tekintenek össze és egy bólintással kerül elő szütyőjükből a fák alól összeszedett, madárlátta, kukacjárta cseresznye és a zöldre penészedett kenyér. Már lendül is a kezük, hogy ha a szájuk eljárt, legalább tetteikkel mutassák, hogy hiszik a hihetetlent.

Reklámok

Kitágul a világ

… ha ti is úgy akarjátok. A Sideran 2.0 technikai fejlesztésével párhuzamosan igyekszünk tovább kimunkálni a virtuális világunk részleteit is. A világot, aminek az eseményeit egy jó ideje már veletek együtt formáljuk, így adódik magától a gondolat, hogy alakítsuk veletek tovább a világ részleteit is. Játékos kalandozásra hívunk hát benneteket, több menetben, a játéktéren túli fantázia világába, hogy a siderani élet még több rétegét a játékos-közönség elé tárhassuk majd.

geography01Első körben a világunk földrajzát vesszük górcső alá. A sokat emlegetett birodalmi központok, nagyvárosok mellett (Konaras, Amnister, Yangpoor, Ilith-Athar, Cradon) már bekerült néhány más település is a köztudatba (Alqualondë, vagy Tölgyárnyas faluja), de ez a lista tovább bővíthető, amennyiben ti is úgy gondoljátok. A megálmodandó új helyek nem feltétlen kerülnek majd fel azonnal a Sid 2.0 játéktéri topikjai közé is, de részei lesznek a Világleírásnak, szerepelhetnek a karakterek emlékei, kötődései, érdeklődési körei között. Az pedig csak rajtatok fog állni, hogy mi lesz az, ahol tényleges játék is megindul, mert igény mutatkozik rá, és mi lesz az, ami csak Sideran lakóinak a gondolatai között jelenik majd meg.

Mire is gondolunk konkrétan? Ha van ötleted további településre (város, akár kisebb falu, majorság), vagy jellegzetes földrajzi helyre, amiről úgy véled, hogy érdemben színesítheti, gazdagíthatja Sideran világát, és szívesen lennél részese a földrajzi leírások bővítésének, úgy küldd el az ötletedet a sideran.dev@gmail.com email címre! Ha a beküldött anyagod kellő mértékben megfelel a kívánalmaknak, úgy az felkerül a Világleírásba, és a kibővítésre kerülő térképre is. A kívánalmak pedig a következők az újabb földrajzi helyek vonatkozásában (ne ijedj meg, nincs túl sok):

– Az adott helynek illeszkednie kell a Világleírás megfelelő részeihez: a földrajzi és a társadalmi környezethez. Ez vonatkozik a település (földrajzi jelenség) jellegére, nevére, történelmére egyaránt. (Azaz ne álmodj sivatagot Amnister mellé, vagy dúsan termő mezőket a Chedlen hegységbe; valamint ne éljen komolyabb törpe kolónia a Yangpoort övező síkságon, vagy túl sok sötételf egy Konaras közeli majorságban).

– A fenti illeszkedésen túl az adott hely neve (és képe, ha azt is szeretnétek keresni hozzá) nem lehet jogvédett, és lehetőleg ne legyen létező földrajzi egység neve se.

– A frissen leírásra kerülő földrajzi „egységet” helyezze el a szerző Sideran térképén, adja meg minél pontosabban, hogy hol is helyezkedik el. Ez nagyon fontos lesz a térkép frissítésénél, valamint a hely földrajzba-társadalomba illeszkedésének megítélésénél is.

Ha mindenen kívánalmak se riasztottak el, akkor hajrá, virtuális földrajzi felfedezésre fel! Várjuk az ötleteiteket, hogy ezek segítségével közösen még nagyobbra és szebbre építhessük virtuális világunkat.

Rokkant valami azon a sétányon

A Hidrafogó mindennapos lármája egyszerre üdítő és zsongító. Kofák és mesterek kínálják nagy hangon a termékeiket, ezer és ezer hang alkudozik a különféle árukra és megrendelésekre. Néha történnek felfordulások is, valami leesik és széttörik, vagy éppen valaki fizetés nélkül próbál meglógni valamivel… a Hidrafogó tehát él és virul. A hihetetlen mennyiségű árun és pénzen kívül azonban hasonló mértékű hír- és pletykaáramlás is zajlik errefelé.

Elég csak belehallgatni a gyógynövényes kencéket áruló Mári mama tirádájába:
“De bizony mondom, Denso lássa a lelkem, riadó és ricsajozás vót azon a Sétányon, ahun azok a Gyüttmentek élnek. Dobó´tak meg kürtő´tek, meg kivilágították a falaikat. Felverték az egész környéket a legszebb álmábú´. Na, és akkó´ mondtam magamnak, Mári, ezek minnyá kirohannak és kardélre hányják a várost… de aztán jól nem történt semmi, másnap meg zárva maradt a kapujuk, ki se dugták az orrukat, nem mondtak se bűt, se bát… rá következő napon meg, hát úgy tettek, mintha mi se történt vóna. Hát kérdem én, miféle népek ezek, mi?”

Vagy ott van Aloysius mester, a cipész. Az ő szavai azért óvatosabbak.
“Szó se róla, tényleg riadóztak meg lármáztak. De ez még lehetett valami kiképzés is. Éjszakai hadgyakorlat. Voltam katona, minket is megtanítottak minden ilyesmire. Az világos, hogy előre nem szóltak… hogy lepjék meg a saját embereiket, ha előtte a fél várost figyelmeztetniük kell. De hogy utána se kértek elnézést, az csöppet rosszul esett nekünk.”

És legvégső esetben bele lehet hallgatni a jó öreg Mámoros Tom szavaiba, aki a környék ügyeletes részege.
“Hásszóval békésen ´szogatunk a szimborákkaa´… annaka Sétánynak a falaival szembe. Jó hely, csendes meg minden. Oszteccercsak csihi-puhi, meg égzengés meg fődindulás… izé, dübörgés meg olyan hangos zaj… monnyadmá, kürtölés, na… az üveg, az kiesetta kezünkből… kár érte, félig vót még. Nodealényeg… a Sétány úgy ki lett világítva, mint a nagytemplom ünnepnapon… megmeg fegyveresek mindenhol… és eskü, hallottam valami csörömpölést is bentrő… de többet nem tudok, mert… mit szépíccsem, elszaladtunk…”