Az évelő csúnya viharokkal köszöntött Sideranra: mind Ilith-Athart, mind Yangpoort maga alá temette a vihar, előbbit jeges hóvihar, utóbbit egy tájfun képében. Hóvihar tette járhatatlanná a Dral és a Mantirák északi lankáit is, köztük a Cradonból Konarasba vezető utat. Majd, mintha mindez még nem lett volna elég, Cradonra is lecsapott az év első vihara, komoly károkat okozva a kikötőkben és a gyengébben megépített épületekben.
Mostanra szinte mindenütt elültek a viharok, a tengerpart mentén a szél éppen olyan erős, ami a hajósok szívének kedves, de az életet sehol nem akadályozza. A Dral lankáin keresztül vezető út még kissé nehezen járható a sok hó miatt, bár a tapasztalt utazók megjegyzik, hogy ennél több hó se akadályozza Ilith-Athar kalmárait, hogy elérjék Alqualondë-t, a minassyrian elfek városát, illetve mostanra már Yangpoort is. Lám minden csak nézőpont, és tapasztalat kérdése…
A hegyek hágói továbbra is járhatatlanok, és azok is maradnak a tavasz erősebben melegedő napjaiig. De a Yangpoor-Amnister-Cradon vonalon újra zavartalan a hajózás, amibe a Folyóköz elfjei is bekapcsolódnak az Assend torkolatánál. Az áruk áramlása lassú ugyan, de aki elég türelmes – és elég pénze van – hozzá fog tudni jutni ahhoz, amit kíván.
Egészen a következő viharokig…
