Barlangi rémálom

Jellem: gonosz

Leírás: Nevéhez hűen a föld alatt, főként a Mantirák hegység barlangrendszereiben élő, farkasra emlékeztető lény. Hogy került a föld alá? Senki nem tudja, bár számtalan törpe legenda szól arról, minként születtek az első rémálmok. A lények marmagassága mindössze két siderani lábra rúg, a testét borító vastag, csont és kitin keverékéből kialakult bőre alatt rugalmas izmok feszülnek. Színe a sötétszürkétől a feketéig terjed, szemei opálos fehér színűek, szembogara nincs. Nyilvánvaló tény, hogy akár a teljes sötétségben is tökéletesen lát, feltételezések szerint a testhőt érzékeli, mivel a holttestekkel nem törődik. A barlangászok, ékkőkifejők és bányászok általában fáklyákkal tartják távol a lényeket, mivel a forró, éles fény elriasztja. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a mágikus, „hideg” fények cseppet sem zavarják. Ahogy tulajdonképpen a sok varázslat sincs hatással a rémálmokból szabadult farkasszerű lényekre.
Magányosan él, természete vad, agresszív, de megvan a magához való esze, ravaszul cserkészi be prédáját. Bár élőhelyükből fakadóan alapvetően sokáig elél tápanyag nélkül, mindent megtámad, ami hőt bocsát ki és potenciálisan élelem lehet.

Szörnyvadászok időnként megpróbálnak lehatolni a Mantirák mélyére, hogy levadásszanak egy-egy barlangi rémálmot. Bár bőre rendkívül ellenálló a fizikai támadások ellen, a tapasztalattal rendelkezők tudják, hogy a lény gerince mentén sorakozó nyílásokon belül, valamint a szájpadlásban található puha húson halálos sebek ejthetőek pontos találattal. Az állat bőre nehezen feldolgozható, nagyon rugalmatlan és rosszul kezelhető anyag, mégis rendkívül értékes, hiszen a lény halála után is megőrzi mágia ellenállását. Feldolgozásához olyan szakértelem szükséges, melynek csak nagyon kevés vértkészítő mester van birtokában, az így készült vértek szörnyen ritkák és nagyon értékesek, mivel az anyagi mágia sok formájának ellenállhatnak.

[beküldte: Arden Dan´athi]