Kelpor

Jellem: gonosz

Leírás: Nagy, két lábon járó, aranyhal-szerű ragadozó szörny, amelynek a testét hínár fedi. A legenda szerint egyszer egy gyerek halászott a folyóban, és fogott egy különös, sebesült halat. A hal zöld nyálat köpött rá, és ettől a fiú iszonyú átváltozáson ment keresztül: egy hal-szerű, vérszomjas szörnnyé változott, ami halálosan gyűlölt mindent, ami levegőt lélegzik. Az a sérült, torz hal minden bizonnyal valami félresikerült varázslat kellemetlen mellékterméke lehetett, a kiagyalója talán nem is tudta, mily veszedelmet szabadított vele a világra. A kelpor vízben körülbelül olyan képességekkel bír, mint egy fehér cápa: nagy, erős és fürge, de nem legyőzhetetlen. A szárazföldön viszont bőrét szinte nem fogja fegyver – csak az elbájolt holmiknak van esélyük átütni azt – és sok varázslat ellen is immunis. Karmai, fogai élesek, nyála mérgező, ráadásul a látványától is megdermed a kevésbé tapasztalt halandók szíve. Viszont nem bír ki túl sokat víz nélkül: két óra múltán már kezd fáradni és gyengülni, öt óra múltán pedig már mindenáron vizet keres, amibe visszamenekülhet. Ezen tulajdonsága miatt, a kelpor a nagyobb felszíni vizektől távoli helyeken szinte ismeretlen, a Chedlen bércei között élők, vagy a Shari-Shael lakosai sose hallottak róla.

Bár sokáig jó ötletnek tűnt, hogy a kelport visszatartsák a víztől, így pusztítsák el, mára kiderült, hogy ennek az elképzelésnek több hibája is van: a szörny messziről megérzi a vizet, nem lehet elrejteni előle, még a föld alatti tavakat, patakokat is érzékeli.

Ráadásul, nem a leg-megfontoltabb ötlet egy agóniában dühöngő kelpor és a víz közé állni, mert még ekkor is veszedelmes ellenfél őkelme. A vízpartokon élő népek, akik gyakrabban találkoznak a kelporral, éppen ezzel ellentétes módszerük van: megpróbálják visszacsalni a vízbe, ahol aztán egy csapat tapasztalt cápavadász már egész jó eséllyel veszi fel vele a küzdelmet.