Zurmogány

A zurmogány egy kevésbé ismert erdei állatfaj. Ügyesen rejtőzködik, ezért kevesen mondhatják el magukról, hogy már láttak egyet. A szemfüles szerencsések azt mesélik róla, hogy igen félénk, békés jószág.
Megjelenése nem kimondottan különleges: négylábú állat, hosszú vékony orra folyamatosan szimatol, nehogy gazdája lemaradjon valamiről. Erős karmai és hosszú bozontos farka arra utal, hogy ügyesen mászik fára. Felnőtt példányai átlagosan 2 siderani öl hosszúak és 1,5 siderani öl magasak. Bundájuk tömött, mégis selymes hatású, különösen a kölyköknél. Leggyakrabban sötétbarna-fekete színűek. A barna bundás példányokon hosszában fekete csík húzódhat akár fejüktől kezdve végig a hátukon egész hosszú farkukig.
Csendes lények, nemtetszésüket kurrogással, míg örömüket zurrogással fejezik ki.
Kedvenc csemegéjük a gyümölcs, de a jóízű, ropogós rovarokat sem vetik meg, ahogy a zöldségeket sem. Ha kell, ráfanyalodnak a gombára, fák kérgeire is.
Egy alomban 3-5 kölyök születik, de békés természetük miatt a kölykök a ragadozók csemegéjének számítanak, csak 1-2 éri meg a felnőttkort. A fiatal zurmogányok a gyerekek kedvenceivé válhatnak apró termetük és ragaszkodó természetük miatt. Igaz, sokkal többet ne várjon tőlük senki, mutatványosok nem sokra mennek velük, mert nem tanulnak trükköket.
Egyesek látni véltek már különleges zurmogányokat is, vannak, akik mágikus módosításokról suttognak. Szerintük élnek a szabadban is olyan zurmogányok, amelyek bundája kölyökkorban harsány rikító színekben pompázik, csak felnőttkorukra sötétednek be annyira, hogy a fekete vagy barna színek uralkodjanak el rajtuk. Természetesen ezeknek az egyedeknek a legkisebb a túlélési esélyük a szabadban, ezért talán csak ritkaságuk miatt terjed róluk annyi szóbeszéd. Annyi biztos, hogy mintha a különleges színű zurmogányok másképp öregednének, mint átlagosabb társaik. Beszámoltak már olyan állatról, ami apró gyermekhez kerülve mintha gazdájához igazította volna öregedését.