Álmatlan álomfű

Leírás: Neve megtévesztő, hiszen koránt sem fűféle, de a népi nevek már csak ilyen „ragadósak”. Egész nyáron virágzó, apró virágú növény. Nagyobb telepekben nyílik egy helyen akár több tucat tő is összezsúfolódhat, ha kellő mennyiségű árnyékot talál magának. Kerekded, lángvörös szirmai húsosak, földben rejtőző gyökerén apró, ujjbegynyi gumócskák nőnek, amik a hűvös időt a föld alatt rejtőzve telelik át, hogy aztán tavasz végén ismét elkezdjen kihajtani a növény.
Kertek kedvelt dísze ez a bájos vadvirág, hiszen virágzás idején olyan, mintha lángtenger borítaná a földet. Ugyanakkor olyan helyen, ahol állatok vagy gyerekek is vannak, nem ajánlott ültetni, mivel nyersen a virágok erősen mérgezőek, váladékuk felmarja a gyomrot, hányást, hasi vérzést okoz, ami gyakran vezet néhány nap alatt beálló halálhoz.

Felhasználás: A virágszirmok nyersen fogyasztva vagy rosszul elkészítve gyomorfekélyt, könnyen halálos kimenetelű mérgezést okozhatnak. Megfelelően kezelve, sólyomfarkfűvel, izsóppal és ébenfahamuval kifőzve azonban erős, hatékony altatót lehet nyerni, melyből akár egy gyűszűnyi is garantálja a zavartalan, nyolcórányi alvást. Szinte azonnal hat, ráadásul megkíméli a fogyasztót mindenféle álomtól! Nagy kár, hogy akár két-három alkalom után is függőséget okoz, az elvonás leggyakoribb tünetei: szemtájéki viszketés és bevérzés, kóros agresszivitás, valamint súlyos inszomnia (álmatlanság).

Fontos tulajdonsága az álmatlan álomfű által kiváltott állapotnak, a mesterséges álomból szinte lehetetlen kizökkenteni a fogyasztót, csak a komolyabb fizikai ingerek vagy megfelelő varázspraktikák segítik elő az idő előtti ébredést. Ebben az esetben azonban az alany még akár órákig erősen kábult lesz. Tolvajok, besurranók, bérgyilkosok előszeretettel használják a főzetet az őrök félreállítására, azonban észrevétlenül ételbe, italba belecsempészni szinte lehetetlen, mivel édes íze olyan erős, hogy majdnem minden ételben érezhető. Kivéve talán az édességeket.

Törvényes úton lehetetlen beszerezni, a legtöbb helyen tiltják, így (s mivel elkészítése rendkívül körülményes) unciáját is aranyáron mérik a feketepiacokon. Ráadásul alaposan meg kell gondolni, hogy kitől szerzi be az ember a főzetet, mivel a rosszul elkészített tinktúra ugyanazokat a tüneteket válthatja ki, mint a virágok nyers fogyasztása.

[beküldte: Arden Dan´athi]