Ha nem tudsz úszni, ne is álmodj arról, hogy Cradonnak ajánlod a kardodat. Ha tudsz, akkor is készülj fel rá: jó pár hónapig csak sellőnek fognak csúfolni,és megtanulsz úszni jobban, mint valaha. Háttal, fél kézzel, részegen, fegyverben, váratlanul vagy heccből, éjjel: az újoncokat ugyanis nagyon-nagyon sokat úsztatják, csak tréfából is.
Cradonban különben mindenki viselhet fegyvert, aki szabad polgár. És minden szabad polgár háború esetén hadba is van hívva, ha meg kell védenünk a várost.
Négyféle utad van, ha nem akarsz kézműves, kalmár, földműves vagy iratkukac lenni és mindenképp a kardod és a karod választod hivatásodul.
Az első és a legkevésbé biztos megélhetést jelentő az, hogy elmész kalandozónak.
A második – ami némileg kényelmesebb, cserébe nem utazhatsz annyit, és nem vagy teljesen a magad ura -, hogy kalandozóként valamelyik pénzesebb kalmár vagy úricsalád mellé szegődsz el, mint fegyveres felvigyázó.
Aztán itt jön a városi szolgálat két útja: a rendfenntartói (ami az egyszerűbb), azaz jelentkezhetsz a kéksodronyosok közé – ha meg tudod fogni az alabárdot rendesen.
Ha pedig tényleg komolyan gondolod a dolgot, akkor beállhatsz murénának. De akkor ne legyen donga a lábad vagy görbe a hátad, mert rövid úton abba, ott bele fogsz bukni, az csak a szívósabbaknak való. A muréna, mint gúnynév ragadt rajtuk már eszeveszett régen, ma viszont már minden negatív felhang nélkül magukat is így nevezik a flotta harcosai. (Cradon tényleges katonai erejének gerincét a hajói adják, ezt fontos tudni.) Szóval, ha nem tudsz úszni, fogadd meg a jó tanácsot, még most az elején: tényleg keress inkább egy szövőszéket.
A kéksodronyosok és a murénák adják tehát az állandó haderőt, amelynek feje minden időkben az admirális. Ő nem csak kiemelt hellyel rendelkezik a Densírában, azaz a város vezető testületében (és még csak nem is kell papnak lennie ehhez) de indokolt esetben döntő szóval is bír. A főpap ugyan elvben megvétózhatja a szavát, de ilyen esetet még nem jegyeztek fel Cradon évszázados krónikái. Fontos ember még a kéksodronyosok vezetője, az Első Felvigyázó is, ám ő már rangban az admirális alatt áll. A kéksodronyosok neve különben jellegzetes viseletükről származik: a cserzett bőr felsőruhák fölé ugyanis ők egy olajozott sodronyinget is húznak. A murénák nem viselnek ilyet, hiszen ők sokszor vízen vannak, vasban úszni pedig pokolian kellemetlen. Nekik fémvért nélkül is halálosnak kell lenniük.
Rendfenntartóból, vagyis kéksodronyosból igazán nincs olyan sok. Néhány három-öt fős őrjárata rendre kinn van a városban, őrzik a bankot, jelen vannak a városkapu és a Tenger templomának környékén, de a velük jól együttműködő vízvárosi polgári őrségek miatt általában nincs sok feladatuk. Az ő igazi szerepük éjjel kezdődik.
Az éjjeli szolgálatot tűzőrségnek nevezik. A tűzőrség emberei lámpával-kampóval járnak, az egyik legfontosabb feladatuk ügyelni arra, hogyha valahol őrizetlenül maradt egy tűzhely, abból nehogy vész kerekedjen. Persze, ha valakit éjjel gyanús körülmények között vagy részegen az utcán találnak, azt megeshet, hogy különösebb indok nélkül is áristomba zárják reggelig.
A kéksodronyosok zömében kardos-alabárdos gyalogosok. Lovassága nem nagyon van Királygázlónak, kivéve a városok közti hivatalos futárként és a magasparti tanyák, nameg a nekropolisz, azaz a város közvetlen környékének felvigyázására szolgáló Varjakat. Az ő hivatalos nevük Dynbur Keze Sebesőrség, egy kétszázötven évvel ezelőtt élt magas rangra jutott katonai vezető után, aki a lovasokat rendszeresítette. Mivel a városon kívül, a mezőkön járnak és sokszor ők a rossz hírek hozói, a rövidebb megnevezés hamar megragadt rajtuk.
A Kalmárpaloták és a Vízváros előkelői között elterjedt a saját bandérium megfizetése. Mint már említettük, ők a kéksodronyosokkal együttműködve igyekeznek fenntartani a nyugalmat, bár ők kifejezetten a saját portáik környékért felelősek. Van, aki a testőrsége által kifejezetten hírnevet szerez (illetve máig igaz, hogy a család reputációját növeli, ha nagy számú őrséget képes megfizetni): a con Dratai ház például arról hírhedt, hogy speciális yangpoori csatamágusokat, úgynevezett sárkánylángokat tart. (Bár sokan mondogatják, hogy a vörös pikkelyvértesek valójában ma már nem is igazi yangpooriak és a legnagyobb sárkány, amit valaha láttak, a gyík volt a mezőn, csak a sisakjaik ijesztőek.)
Minden esetre ezek a többnyire kalandozókból verbuvált egységek kiemelten jó közbiztonságot tartanak fenn az előkelő negyedekben, ott gyakorlatilag emiatt a kéksodronyosok őrjáratai is ritkábbak.
Háborús időkben ezek a bandériumok általában az őket fizető családok lobogói alatt harcolnak, a vezetésükre ők maguk jelölnek ki egy centar-t (vagyis `szürkeadmirálist`) a saját soraik közül, akinek feladata az admirális vezetésével összehangolni a testőri bandériumokat.
Na de térjünk vissza a Densira szolgálatában álló városi erőkhöz.
A murénák képzettsége jobb, hosszabb, és egységenként változhat is. Nekik földön és vízen is egyaránt helyt kell állniuk. Pajzzsal és karddal, íjjal, nyíllal, dobótőrrel, hálóval és alabárddal, néha kötéllel és iránytűvel. Természetesen nekik is vannak nevezetes rajaik, akik közé bekerülni nem egy cradoni kisfiú álma. A Tűzköpők például egy nagyon egyedülálló – és nagyon öntudatos – alegység a flottán belül: ők azok a különlegesen képzett mágiahasználók, akik az íjászcsapatokat segítik meg a tengeri ütközetekben is. A Fullánkok a murénák mester-íjászai, akikből minden hajóra jut kettő-hároim, csapatban viszont csak nagyon ritkán járnak. A legjobbjaik akár száz ölről is kilövik az ellenséges hajó kormányosát. Sokat emlegetik az angolnákat, akik egy nagyon speciális árnyékegységben szolgálnak, hurokvetésben, tőrvetésben jeleskednek és merülésre, lékelésre is képezve vannak. Papok rendszeresen tűnnek fel a hajókon és a murénacsapatokkal, leggyakrabban a fegyverhasználatban is képzett densita paplovagokat látni kinn terepen, akik a tipikus lovagokkal ellentétben teljesvértet ritkán viselnek és sokszor a szablyák használatában jártasak amnisteri mintára, nem pedig az Altarounn-lovagok tipikus kétkezes pallosait forgatják.
A siklóhajók és a barrakúdák legénysége is hírhedt. (A siklók gyorsaságban verhetetlenek, ámde vitorláik sérülékenyek és a szél erősen befolyásolja, mikor vethetők be. A hosszúkás, keskeny, hegyes orrú barrakúdák azok a kis, könnyű és mozgékony hajók, amelyek evezőkkel vannak felszerelve. Ez a két hajótípus a leggyakrabban bevetett bekerítésre és elfogásra.) Természetesen a murénák elsősorban fegyveresek, nem kormányosok és navigátorok, de ezek a fiúk a kivételek ez alól. Nekik boldogulniuk kell a hajók kezelésével is, valamint a lékelés (vagy az evezők letörése – egyszóval az ellenség valamilyen úton történő mozgásképtelenné tétele) után nekik maguknak kell elfoglalniuk az ellenséges hajókat.
A murénák ritkán avatkoznak szárazföldi incidensekbe, városi villongásokba, viszont ha ez megtörténik, minden esetben a kéksodronyosok fölött állnak. Itt, köztük az előrejutás is keményebb, mint a városőr rajoknál, sokszor éles harci tapasztalathoz is kötött. Viszont ha elég jó vagy, és otthagytál már pár fogat, esetleg ujjat vagy egy lábat (igazából ez nem elvárás, de könnyen megeshet), megteheted azt, hogy pályázol egy kapitányi címre és hajóra. A flotta hajói ugyanis szinte mind veterán murénák kezén vannak és ők a saját fedélzetükön már majd` korlátlan urak. De ehhez nem elég csak a harcban jónak lenned, ehhez már ritka jó hajóssá is kell válnod.
Cradon városának – az egységek elszállásolására, a tenger megfigyelésére és egyszersmind a hajók elirányítására – négy nagy katonai erődítménye van.
A tengert a Rakkara-öv Csillagtornya és a Torok erőssége figyeli. Mindkettő őrfény is a hajók számára. A szárazföld felé jó kilátással bír a hídszigetnél álló erődítménymonstrum, amely a Kardtornyok névre hallgat. A tizenegy torony – mint tizenegy óriási, vízből égnek meredő kard – Cradon kapuját is őrzi. Egyrészt kaszárnya, egyrészt Denso hatalmának elrettentő mementója mindannak számára, aki a szárazföld felől támadna a keleti deltában szorongó városra. Itt kapott helyet a fogda, illetve itt ülnek össze a strázsamesterek és kapitányok, gyakorlatilag tehát innét történik a hadiirányítás.
A Börtönerőd helyőrsége is állandó és itt is van bennlakás, de ez a folyótorok túlsó felén kapott helyet. Nem túl kedvelt célállomás a szörnybörtön felvigyázójaként a mocsarat és a tengert lesni. A nevével ellentétben ez az épület messze nem a klasszikus értelemben vett börtönként szolgál. A valódi rabság Cradonban az evezőknél kezdődik.
A ranglétrán való előrejutásnak különben az egyik legbiztosabb módja, ha egy raj valamelyik börtönhajóra kap kinevezést. Ezek tartós, néha egy-egy évszakot felölelő kihelyezések: a nyílt vízen, mágikus béklyókkal megkötött bestiák és rabok között hónapokat eltölteni egy olyan hajóóriáson, amely gyakorlatilag soha nem köt ki, emberpróbáló egy feladat. A rajtuk szolgáló rajok időről időre cserélődnek, de azt mondják, annyira sajátos életforma ez, hogyha egyszer megszokja az ember, egy idő után már nem is vágyik vissza a szárazföldre. Az innét hozott kalózskalpok és felfedezések nem csak a város hadi dicsőségét, de a tudományt is gazdagítják Denso, a mi Oltalmazónk, a Végtelen és a Mélységes tiszteletére.
Siderapédia 