A Shinduago és a Vieravin

Mondják, Cradon szegénynegyede létjogosultságát részben a Vieravin Fekete Pengéinek köszönheti. Ebben több okból is lehet némi igazság, de a kijelentés természetesen igen nagyvonalú. A Fekete Pengék alkotta Vieravin (Fekete Gárda) létezése egy olyan szilárd hagyományokon alapuló egységes mélységi érdekszövetség és sereg meglétét feltételezi, amelynek gyökerei az elfek koráig nyúlnak vissza.
Köztudott, hogy Leusys negyede ad ma a legnagyobb számban otthont a sötételfeknek, mintha csak a város alatt nyugvó romok még mind a mai napig vonzanák őket. A papság tiltó bélyegei mindenesetre rájuk a legkevésbé kötelező érvényűek. Részben sajátos, öntörvényű világnézetük és társadalmuk is kényszeríti a mélységi elfeket a különválásra más emberszerzetektől – ha nem így lenne, talán épp az emberszerzetek maguk űznék ki soraik közül őket a hétköznapi élet elkerülhetetlen súrlódásainak következtében, a békesség végett. Természetesen vannak haladó nézetű, teljesen asszimilálódott sötételfek, akik probléma nélkül megélnek bárhol, így Királygázló más negyedeiben is, ám általánosságban ez a fajta rugalmasság kevéssé jellemző a fajtájukra.
Tény ami tény: Leusys Borostyánfala mellett több sötételf család háza húzódik, egy egészen patinás városnegyedet, illetve utcát alkotva a romnegyeden belül is. A Borostyánfal Leusys felől eső sorának mai megnevezése, a Vinčharras a Revi’n d’lil Ilhars, azaz az Anyák utcája kifejezésből származik.
Az itt élők igazán nem tartoznak a szegények és hajléktalanok közé. Többségük mind a mai napig mereven saját kultúrájába és szokásjogába zárkózva erősen őrzi különállását Densotól, papjaitól és Királygázló felszíni szerzeteitől. Megőrizték régi szokásaikat, fegyvermestereik és Árnyaik hűsége nagyrészt tehetős nagyasszonyokhoz kötődik. Leusys `biztonsága` nélkülük a jelenlegi szinten se állhatna. Bár természetesen ez a biztonság sajátos értelemben veendő és nagyrészt Estith várostorkainak nyugalmát, a Régi Dolgok mélyben tartását, semmint a rendfenntartást jelenti. Vinčharrast sok-sok hűségeskü, érdekellentét szabdalja, a negyed nyugalma ezért igen gyakran megborul. Az örökös bizalmatlanság gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ma mélységiek egységesen egymás oldalán harcoljanak bármilyen indokkal. A Vieravin, a mélységiek legendákban emlegetett mestergyilkos “serege” tehát a gyakorlatban nem létezik, ám néhány fős csoportokban időről időre fel-felbukkannak városi szolgálatban elit harcosaik, a Fekete Pengék.
A Vieravin – avagy inkább a nevével fémjelzett erősen matriarchális rendben gondolkodó érdekcsoport – legnagyobb ellenlábasa az igenis mozgó, szervezkedő és létező Shinduago.
Olyan többségében fiatal hímek és felszíni törvényenkívüliek összeverődött érdekszövetkezete ez, amelynek legfőbb célja ellene menni minden régi, mélységi hagyománynak és létrehozni egy, a felszínihez még jobban alkalmazkodó, haladó gondolkodású új társadalmat.
A két név tehát örökösen vívódó érdekcsoportokat és két nagyon eltérő gondolkodásmódot takar leginkább, melyek máig próbálnak erőt venni egymáson.

Leusysban ezen túl természetesen számos kisebb tolvajcéh, orgyilkosszövetség is létezik. Néhányuk tündököl és bukik, fennállásuk néha csak egy-egy évre vagy pár hetes érdekszövetségekre datálódik. A Patkányfojtó és a Borostyánfal adta határokon túl javarészt egyik sem merészkedik. A Keleti kikötő környékén emlegetnek egy leusysi gyökerű független tolvajokkal dolgozó céhet, amely valószínűsíthetően a Shinduagoval áll kapcsolatban. A cradoni hatalmak által is elfogadott Vieravin nevében olykor-olykor felbukkanó mestergyilkosok pedig vitathatatlanul a legnagyobb `halak`, bármilyen széttagolt is és bármennyire  megkérdőjelezhető szervezetük létezése.
Nekik a városi törvények elől sem kell rejtezniük.