Eruar

Eruart a Királyúton, az Aréna, a part és a Vízváros felé haladva mindenképp keresztezi a legtöbb átutazó. Errefelé kapott helyet a városi ispotály is.

A cradoni elfek fajtájukhoz hűen megőrizték különállásukat a város többi lakójától, a hosszúéltűek mára itt egy egészen sajátos arculatú negyedet építettek ki, ahol javarészt csak elfek élnek. Igaz sokan közülük a város egyéb negyedeiben elkeveredtek az emberszerzetekkel, de a legtöbben itt leltek otthont és itt alakították a maguk arcához, természetéhez és kultúrájához a Ruale és a Jadana közén a Sebes Nuvian partját.

A negyed Cradon második legnagyobb zöld területe a Holdhíd úszó ligete után. A víz és a fák szabták Eruar arcát, az elfek pedig tökéletesen idomultak hozzá a maguk mágiával megtámogatott, kifinomult modorosságával. Az avarillatú utcák hiába szűkösek, a házak karcsú vonalai, a kibomló kisebb-nagyobb terek  mégis légies könnyedséget, időtlen erőt, harmonikus szimmetriát tükröznek. Eruar házai a hosszúéltűek bonyolult kultúrájának tükrei, a karcsú árkádok, organikusan képzett nyílt terek, a tükörsima márványfelületek a legfőbb építészeti jellemzők. Az építkezésnek tere hely hiányában leginkább csak felfelé volt, hát megemelték sokhelyütt a tetőkre a kerteket, hogy még több teret nyerjenek a természetnek, s bár a Vízváros és a Kalmárpaloták negyede is sokfelé átvette ezt a divatot, a függőkertek csatornák fölött is át-átnyúló útvesztője Eruar igazi sajátossága.

 Az élet itt nagyon más, ráérősebb, békésebb, a hamari emberszerzetek jelenlétét a legtöbbször hűvös távolságtartással, elnéző türelemmel figyelik.