Estithet (Folyómélyt) az A.e. IX. században sötételfek alapítják. Boszorkányurak és árnygyilkosok félig föld alatti, torz mágiával és emberszerzetek számára nehezen érthető szokásjogokkal élő városa. A.u. 837-ben, Alderos nevében törpékkel megerősített emberhadak pusztítják teljesen el. A túlélőket levadásszák, Estith évtizedekig kísértetjárta, élettelen rom, míg 905-ben meg nem alapul fölötte a Tajtékos deltájában Cradon. Az új város a betemetett romokra építkezik, Estith teljes mértékben a föld alá kerül. Mondják, Leusys igazi élete máig itt, a föld alatt zajlik: ám ez csak részben igaz.
Estith már a múlté.
Noha romjainak zegzugos útvesztője megmaradt a mai épületek alatt, ezeken a holt, konok utcákon csak kevesek merészkednek messzire. Egyedül az Ossia, a Serassia és a Dracassia kaputorkai mondhatóak nagyjából `biztonságosnak` és forgalmasnak. Mindhárom stabil falak nyomdokain fennmaradt föld alatti tér, melyeknek fölébe nőttek a mai házak, velük pedig Cradon nyomornegyedének mindennapi élete. Ezeknek a föld alatti városrészeknek messze nincs jó híre, az elrejtőzni vágyó tolvajok legmerészebbjei, a hajlék nélküliek legelkeseredettebbjei merészkednek csak ide, azok is ha tehetik csak rövid időre. Egyedül a Serassia kivétel ez alól, ahol üzemel egy föld alatti kifőzde.
A további romok, Estith házszörnyei túl vének, túl őrültek, a régi város `örökösei`, a mélységiek számára is, akik jelenleg szintén a felszínen találtak maguknak életteret.
A romok Árnykápolnája hírhedt még, de a papság és a józan ész által szigorúan tiltott hely, ahogy a romok maguk is.
(Az Estithet jelentő három kaputorok a leginkább kincsvadászhelyszínként funkcionál, túl veszélyesek az itt rejtőző teremtmények ahhoz, hogy bárki itt megélhessen közöttük.)
Siderapédia 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!