Hidrafogó

Ha csónakot vesz az utazó Királyhídnál, hamarabb elérheti a Hidrafogót, a műhelyek és mesteremberek városnegyedét. A vízi út jóval könnyebb és gyorsabb, mint átkeveredni a piacnegyeden.

A Hidrafogó ad otthont Cradon kézműveseinek.

Az utcákat a hagyomány szerint a mesterekről és a mesterségekről nevezték el, bár ma már olykor csalóka lehet a név: a Kovácsok utcájában ugyanúgy előfordul tímár és szatócs, a fonalkészítőkről nevezett téren pedig hét éve műhelyt vett a város legelismertebb ötvösmestere.  Sok utca ennek ellenére még hűen őrzi a régi tematikát.

A Mesterek negyede régen egészen a tengerig nyúlt, át a Ruale fölött. Ma a Borostyánfal kérlelhetetlen választóvonalat ad, a városrészt az Alsó és a Felső Hidrára osztva.  A sörfőzők utcája egy régi, papi rendelet hatására a mesteremberek minden tiltakozása ellenére a Borostyánfal túlsó oldalára került: az alkoholfogyasztást megfékezni szándékozó rendelet természetesen ezzel nem ért célt, az illetékes egyházszolgát pedig legvégül menesztették a Tenger templomából. A fal viszont akkorra már állt, egyszersmind felháborodást és elégedettséget keltve a biztonságukat féltő városlakók lelkében. (Egy hasonlóan többé-kevésbé csődöt mondott papi rendelet eredménye a Vörös Lámpák tere is Leusysban. Bár az örömlányokat azon a városrészen kívül másutt csakugyan nem látják szívesen, Királygázlóból teljesen kitiltani őket mégsem sikerült.)

A Felső Hidra határos a piaccal, ez erősen rá is nyomja a bélyegét a negyed arculatára. Itt található többek között a Nyergesköz, ahol a patkolókovácsot, a szerszámkészítőket is találni, ráadásul lóbérlés és istállók ügyén is erre érdemes érdeklődni, ugyanis a városban másutt istállók nem nagyon akadnak (Kivétel ez alól a Habok Űrnője.) A lovakat mindenesetre jó valahol erre, vagy valamelyik városon kívüli istállóban hagyni, a zsúfolt Cradon szűk utcái, csatornái kifejezetten nem kedveznek a lovon való közlekedésnek – lovasszekerek és kocsik pedig nem is igen találnak maguknak utat, hacsak nem a Királyúton.

Az Alsó Hidrához tartozik hivatalosan a Gyöngyhalászok sora is, azaz a közrendet fenntartó, a csatornák járhatóságáért felelős polgárok is itt telepedtek meg. A negyed Zavaros felől eső részét és partvonalát pedig Csónakvégnek nevezik, hiszen a legtöbb ácsműhely, csónakosház és hajókészítő műhely is itt kapott helyet a bőrcserzők és a kelmefestők átható szagú utcái mellett.