Leusys negyede

Az Sebes-ág felől a Zavaros felé csorogva a Ruale kanálison, a csatorna déli partja egy csapásra vált arcot. Salétromos falak, egymásra boruló emeletes házak tömege zsúfolódik itt össze, a tenger és az előkelőbb negyedek felé felemás, gyakran csak ökörhólyaggal fedett ablakokon át tekintve. Nyirkos, vén kövekre épült házak hallgatnak sorban a csatornaparton, némelyikből máig érezni a hajdanvolt városszörny, a régi Estith mocskos és döglött kipárolgásait.
A mélységiek bukott városa és a vele erőszakkal feledésre ítélt kor emlékei javarészt már csak Leusys alatt járhatóak.

leusysLeusyst, Királygázló kétes hírű romnegyedét az iparosnegyedtől a Borostyánfal, a polgárnegyedtől a Gyöngyhalászok sora és maga a Ruale, közszájon forgó nevén a Patkányfojtó választja el. (A “gyöngyhalász” megnevezés századok óta a csatornák és a folyóágak karbantartásával megbízott szabad sajkásokat illeti, a Sajkások Céhe mégsem tudta máig felverekedni magát a valódi megbecsülésig, noha minden éjjel ők néznek szembe Leusys éjjeli fényeivel, a város nyomorúságosabbik arcával, reggelente pedig ők takarítják el a Patkányfojtó vizén úszó, felpüffedt hasú halottakat.)
Cradonnak semmiképp sem büszkesége az óvárosa maradványaira épült romnegyed: Királygázló nincstelenjei szűk, halbűzös sikátorok között, többszintes bérházakba zsúfolódnak itt, a törvény pedig mondják, fabatkát sem ér, ha az ittlakóknak sajátjai vannak helyette.
Itt biztosan kapsz rézpénzért is bérszobát, és nem fogják kérdezni ki vagy és honnan érkeztél, kalandort is könnyen fogadhatsz fel bármilyen ügyre, bár ha elvéted a lépést, lehet sohasem kerülsz ki innét.

A negyedet egyetlen híd köti össze a várossal, a Vörös-híd. Ránézésre messze nem hasonlít hídra, gombamód ránőtte magát két bordély, néhány árus bódéja és ott lesznek a lenge ruhákban magukat kellető lányok is, akiket Cradonból hivatalosan ide toloncoltak a Borostyánfalon túlra. A “legősibb mesterséget” elvileg csakis itt lehet folytatni. Leusys ezerarcúságát a híd mellé telepedett Vörös Lámpák tere sejteti hát meg elsőként. A negyed ezen része harsány, színes-szagos hely, muzsikaszó, az ablakokon kiszűrődő kacagás, éles kések, részeg gajdolás adja a sajátos bukéját. Füstölők és édes dohány szaga keveredik itt a csatorna túlfelének bűzével, az ajtók fölé aggatott, csakugyan vörös fényt árasztó lámpások pedig jellegzetes hangulatot kölcsönöznek a térnek.

Leusys rossz híre ellenére komoly létjogosultsággal bír: `határain` belül tartja a mocskot és mindazt, ami egy rendezett város képébe nem illene bele. Innét kerülnek ki a régi vallások vajákostermékei, rengeteg másutt meg nem vehető árucikk és nem utolsó sorban az úgynevezett Fekete Pengék – ugyanis a Borostyánfal mellé húzódva itt, ebben a negyedben élnek máig a legnagyobb számban a mélységiek. Az ő kardjuk, eszük és fürgeségük pedig nem egyszer bizonyult már sorsfordítónak Sideran történelmében. A negyed nyugalma és vele a város békéje, mondják jórészt rajtuk áll, hiszen az ő pengéik a  mélyre nyúló várostorkok legfőbb őrizői.

Minden vélemény számít!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s