Ókikötő

Cradon vitathatatlanul a kereskedelemre és a kereskedelemből épült: ékes bizonyítéka ennek az, hogy amint a városhoz vezető nekropoliszból beérünk az élők birodalmába – azaz az élő víz fölé tesszük a lábunkat – máris kalmárok tucatjaiba botlunk, vámra várakozó társzekerek és batárok forgatagában találhatjuk magunkat. Az egyetlen szárazföldi bejárat is valódi kereskedőparadicsom: ide, a Hídsziget mellé települt a piac is, gombamód nőnek ki a földből a kereskedőházak, a parton pedig végig a dokkolást is segítő raktárak húzódnak. Az utcák erre – a városban egyedülálló módon – viszonylag szélesek, pont hogy társzekerekkel is lehessen járni. Itt fordul meg a pénz és itt cserél gazdát a termény, itt kapott hát helyet a banképület is, a hídszörnyeteghez tartozó Kardtornyok fekete árnyékában.

Ókikötő néven nevezik a kereskedők paradicsomát, és való igaz, a Hídsziget környékén rendszerint kereskedőhajók tucatjai horgonyoznak ma is. A Nuvianon nem is lehet Cradon ellenőrzése nélkül – a hídmonstrum kőpilléreinek jóvoltából – felhajózni semmit, legfeljebb ladikot vagy tutajt, esetleg Cradon saját, a papok hatalmával megtámogatott hajóit.

A kereskedelmi kikötőn túl a piac sok utcányi lármás, szagos forgataga kezdődik. Szőttesekre és szőnyegekre lehet alkudni utcákon át, kelmék és selymek illatos színkavalkádjába szédül bele a szem, a sorok között járó vásári árusok parázs között sütött piros rákot, sült kagylót és fűszeres halnyársakat kínálnak. Megkapható itt mindenféle portéka: fémáru, illatszerek és luxuscikkek, gabona és aszalt gyümölcsök, friss hús, kerámia és fegyver. Csak bírja az ember lába végigjárni Cradon hatalmas piacnegyedét.