A Tajtékos nyakán, a deltánál átívelő hídmonstrum esélyesen minden idők egyik legnagyobb építészeti remeke. Hatalmas kőlábain állva mintha valami tüskés hátú, óidőkből megidézett szörnyeteg tátaná a száját a kalmárváros egyetlen szárazföldi bejárataként. (Magaspart felől komp jár, ha termény, jószág vagy utazó akar a Nuvian jobb partjáról Cradonba lépni, annak mindenképp meg kell fizetnie a fuvardíjakat.) A folyóba gázoló kőpillérek hátán egy hatalmas téren túl – ahová a szárazföldi áruszállítás is befut – tavernák, kocsmák (például a Smaragdlevél) és kifőzdék kaptak helyet: az élelmes kereskedő hamar rájön ugyanis, hogy a vámra és bebocsátásra várakozó kalmárok vérét jócskán meg lehet csapolni már itt is.
A Hídsziget tüskés gerincét a Kardtornyok adják – ezek valójában lakótornyok, a cradoni gyalogság otthonai – a Sebes-ág fölött, félig a hídgerinchez, félig a szárazföldhöz építve, `farka` pedig az a hajókikötő, ami a tornyokon túl a tenger irányába nyúlik.
A hídsziget `gerince` az a szárazföldi pillérekhez kifeszített hatalmas fémívek alkotta Alagút, ami a szörnyeteg torkolat felőli oldalán húzódik. Ezt csak városi pecsétnek nyitják meg, rajta keresztül a Hídsziget forgalmának korlátozása nélkül is kivezényelhetőek bármikor fegyveresek a városból.
Az átkelő és a kapu forgalma hatalmas: vámszedők, csepűrágók és vásári mutatványosok zsibvására a híd mind éjjel, mind nappal.
Távolról érkező utazóknak javasolt, mielőbb adják be béristállóba a lovaikat (ilyet a városon kívül, vagy a Felső Hidrán, esetleg a Habok Úrnőjénél találhatnak). A zsúfolt, csatornákkal szabdalt városban ugyanis nagyon nehezen lehet hátassal közlekedni. Az utcák szűkösek, forgalmasak, a csatornákon pedig néhol csak csónakkal lehet közlekedni.
Siderapédia 