Az élő éjbékákból préselt lé elkészítése nem kevés szakértelmet és könyörtelenséget igényel. A halálos kínlódásban nedveket eresztő békák állítólag majdnem emberi hangon jajgatnak az eljárás alatt. Az elkészítés pontos módját csak néhány chedleni vad sámán ismeri. Mivel az éjbékák védekezésül veszedelmes méreggel tele nyálat köpnek a támadóikra, ezért túl sok kísérletező kedvű herbalista nem is akadt, hogy leutánozza őket. Mert vagy a nedveket préselő hal bele a kísérletbe, vagy a nedvek elfogyasztója. A hiteles forrásból származó éjbéka-lé ugyanakkor nagy érték, komoly árat adnak érte.
A lé maga – inkább lötty – gusztustalan, émelyítő, a lenyelése után erős hányinger keríti uralma alá azt, aki megissza. Pedig csak olyan egytized pintnyit kell lenyelni belőle egyszerre. Ha viszont ezt sikerült leküzdenie – állítólag nem tart tovább egy-két percnél – akkor az éjbéka-lé ivója felfrissül, visszanyeri az erejét, úgy képes harcolni, vagy varázsolni, mintha akkor kelt volna egy több napos pihenés után. Éppen ezért harcosok, hadvezérek, csatamágusok szokták keresni elsősorban a levet.
Huzamosabb használata viszont még a hasznos tulajdonságai ellenére se javasolt. Ha egy napon belül egynél többször isznak belőle, úgy súlyos mérgezést, gyomorfekélyt, bélgyulladást okozhat. Ezekből pedig vagy kigyógyul a halandó, vagy utoléri a megkínzott éjbékák átka…
//Egy adag éjbéka-lé visszatölti a maximumra a mana-, illetve cselpontokat.//
//JK készíteni nem tudja! Jelenleg három-három adagot birtokol (IC nem ismerten) Amfrea Thynalea, Esőádó Emere és Nessa Airaven.//
Siderapédia 