Amuntë, a Felkelő Nap, vagy az Arany Úrnő
Ősi elf istennő, kinek hite még az elf óhazában gyökerezik. A Nap, az örök megújulás megtestesítője, a Quannarion-korszak óta azonban az elf faji felsőbbrendűség, a kiválasztottság-érzet és tisztavérűség vezéralakja is. A minassyrian elfek legfőbb égi patrónusa Sideranra lépésük óta. Manifesztációja mutatta meg igazán valódi alakját és jellemét, ami közel sem olyan békés és természetközeli, mint általában egy elf istennőről hinni. Amuntë, ahogy a nap maga, egyszerre fényes és perzselő, ahogy az arany varázsa elragadja a szíveket, úgy követel ő egyeduralmat a lelkek fölött – és ad cserébe olyan kiválóságot, melyet elvileg semmilyen más isteni entitás nem adhat. Jelentősége a Silasissar Birodalom bukása óta csökken, Yangpoorban pedig ma már a tisztelete egyenesen tiltottnak minősül a véres múltra való tekintettel. Templomait bezárták, ám manifesztációja továbbra is létezik Sideranon, állítólag valahol a Nyugati erdőkben, a Chedlen lábánál bujkál.
Az Arany Úrnő követői és papjai büszkék, arrogánsak, a vérségi leszármazást mindennél fontosabbra tartják, hiszen nagyon jól tudják, hogy az új fajok és főleg a velük elkeveredő elfek korszakról korszakra csak tovább mélyítik a szakadékot a múlt és a jelen között. Tisztában vannak azzal, hogy a Hódítók mágiáját és hatalmát ma már képtelenek elérni – és ennek legfőbb oka a vérkeveredés és a hamari népek hagyományaiban feloldódó régi, valódi értékeik.
A hit vallási központja ma Alqualondë, az Assend nyugati szigetén virágzó elf város.
A közös ember-nyelven emlegetik Sersaniaként is.
Jellem: Törvényes – Gonosz
Fajok: elf (főleg minassyrian elf)
Siderapédia 