Plogodynna

Plogodynna, a Hold és a Vadállatok úrnője

PlogodynnaA taurën elfek egyik istennője, de más elf közösségek, sőt, a vadon más népei köreiben is tisztelt. Szent állata a rouneo, jelképe a telő hold. Hívei gyakran hordanak félholdat egy nyakláncon vagy karkötőn. Követői között nincs szoros hierarchia, csak amit az adott feladat, helyzet megkíván. Az istennő egyik legfőbb elve, hogy a halandóknak küzdeniük kell azért, hogy a saját életüket élhessék, szabadon. Plogodynna hívei hiszik, hogy az elnyomottak élete nem igazi élet. Emiatt élesen ellenzik a rabszolgatartást, a rabszolga-kereskedelmet, és a súlyos szolgaság más, kiszolgáltatott formáit. A Hold-Úrnő követői nem ritkán ütnek rajta rabszolgakufárokon, és szabadítják ki az „árut”, azok gazdáinak legnagyobb bosszúságára.

Plogodynna tanai szigorúan tiltják az előítéletességet. Az úrnő elvárja, hogy hívei mindig a valódi értékük szerint bánjanak a halandókkal, ne ítéljenek a külső, vagy hírek alapján. Sok legenda szerint Plogodynna segít a szülésnél, védelmezi a nőket és a gyermekeket. Az istennő szenvedélyes vadász, akit előszeretettel ábrázolnak rövid szoknyában, vállán íjjal és tegezzel. Van egy nyaklánca, amin egy növő félhold található. A legendák szerint a Hold-Úrnő valaha halandó formában is járta Sideran földjeit. Ebben az időben minden teliholdkor kiválasztott egy zsarnokot, és elrabolta őt. Az ezt követő félholdkor visszavitte az elnyomót, akivel előtte megígértette, hogy igazságosan fog bánni a néppel. Állítólag ezek az zsarnokok később Plogodynna hívei lettek. Hogy mi történt velük a telihold és félhold közötti időben, az istennő fogságában, arról viszont soha nem beszéltek senkinek.

Plogodynna kedvenc helyei a hegyi erdők. Ezeken a helyeken a legerősebb mind a mai napig a hatása, itt tartják hívei a szertartásait is. Ahogy a legendák szerint maga a Hold-Úrnő is, úgy a hívei is gyakran fognak el veszélyben levő állatokat az erdőben, de nem azért, hogy elpusztítsák, hanem hogy megvédjék ezeket. Az istennő tanai a természet törvényeit hirdetik: azért, hogy életben maradj, néha ölnöd kell. Ugyanakkor tiltja és elítéli az oktalan, cél nélküli, kegyetlen öldöklést. Egy legenda szerint időnként megesett, hogy azokat a híveit, akik megszegték a parancsait, erdei állattá változtatta. Dacosnak és Vadűzőnek is szokták hívni. Hitének nincs központja, hívei szétszórtan élnek, távol egymástól. A hívei különböző településeinek néha kicsit eltérnek a törvényei.

Jellem: Semleges – Jó

Fajok: (elsősorban taurën ) elf, fél-elf ember, esetleg más erdőjáró népek

Reklámok