Rauhr

Rauhr, a Vadász

Az ork szellemek és totemek közül a legkiemelkedőbb alak, akit egészen bizonyosan istenségként sorolhatunk be, hiszen manifesztációja ismert, majd nyolc évszázadon át nem sikerült elpusztítani a legfelkészültebb kalandorcsapatoknak sem. Az ork nemzetségek visszaszorulása végül az ő bukásával vonható párhuzamba. Alakja hosszú regnálásának következtében komoly nyomot hagyott, tisztelete megjelenik a fél-orkok és egyes embernépek között is.

A Vadászt gyakran ábrázolják farkasként, ez (sámán)papjai kedvelt szimbóluma is. Hitének központi értékei között pedig csakugyan kiemelhető a falka, a csapat tagjai között fennálló bajtársiasság, az összetartozás, és az erő. Ám messze nem ez a domináns. Rauhr hite szerint nincs állandó rend, az erőviszonyok folyamatosan változnak, a pusztítás pedig nem elvetendő. Sőt, nem ritkán szükségszerű is lehet. A saját túlélésért pedig nincs ár, ami drága lenne.

Véres rituális vadászataikról híresek hívei, a vér szerintük áldás hordozója és áldozat egyben. Nagy hangsúlyt fektetnek a “jó halálra”, amely sosem gyors vagy kíméletes. Gyorsan, avagy csellel, távolról vagy tisztán mágiával csak a gyengék ölnek; az a szellem továbblépését gátolja, tehát bűn és vétek. A küzdelem, a hajsza Rauhrnak tetsző dolog, sohasem nevezhetőek öncélúnak – ugyanis általa a Vadász szelleme éled meg a lelkekben. Számukra tehát a les és a küzdelem is egy sajátosan vett imádság.

Rauhr hite ismeri a szellem, avagy a lélek halhatatlanságát, és ezen a ponton fedezhető fel némi kapcsolat a taurën elf hiedelemrendszerekkel: a körforgásba visszatérni nem képes, újjászületésében gátolt – vagyis rossz halállal halt – ellenféllel például megeshet, hogy visszajáró rontásként velünk marad. Ezek a nagy körforgásba visszalépni nem képes szellemek lehetnek felelősek az ismétlődő balsikerekért, betegségekért, sérülésekért, vagy más hasonló bajokért. Ha nem nyernek békét, akár shelkal-ok (démonlelkek) is válhatnak belőlük.

Rauhr `vadászatait` ezekhez hasonlóan számos segítő-lélek is kíséri (és főleg ezek azok a természetszellemek, amelyeket a vadon elfjei is ismernek): ők kisebb hatalmú, az istenséghez tartozó, vele baráti szellemek, akiknek pártfogását a hétköznapok során sokszor kérik a sámánpapok által. Ilyen a Szél, a Holló, Harmat vagy Éjpír, sok további néven nevezett természetszellem, vagy őrző lélek. Ők felelnek többek között a vadbőségért, a termékenységért, a kedvező szélért, az egészségért.

Egyes délvidéki fél-ork nemzetségek Rauhrt Grakur néven is tisztelik.

Bizonyos vidékeken szellemlényei önálló kultusszal, isteni ranggal bírnak – jellemzően ezek a hitek nem mindig ismerik el Rauhr magasabb rangját, de néha még a létét sem. A taurënek mondáiban például épp Rauhr a rossz, kísértő szellemlény…

Jellem: Semleges-Gonosz

Fajok: fél-ork, ember