S`alakhiel, a Holtak Ura
Hite már a kontinensen gyökerezik az elfek ősi isteneivel ellentétben. Ezen entitás felemelkedése az a.u. 1500-as évekre tehető. Egy manifesztációs kísérlet során kelt “életre”, a konarasi udvar ellen lázadó amnisteri vezérek egyike jutott el az avatár-állapotig, az ő végtelenül eltorzult testében lépett erre a síkra a Halál és a Pusztulás ura. Salachiel majd 100 éven át töretlenül uralta Viharfok fejedelemségét, végül a gnómok istenségével vívott harcban gyengült meg annyira, hogy alulmaradt a Densoval és Altarounnal vívott végső párharcban. A híresztelésekkel ellentétben alapvetően rendpárti, papjai hierarchiába szerveződnek és a legtöbbször szektákba tömörülnek, a hagyomány, a hűség és a rend számukra végtelenül fontos, ám az életet, mint értéket teljes mértékben figyelmen kívül hagyják. Hívei halottidézők, nekromanták, az általános vélekedéssel ellentétben nem a kaotikus pusztítás hívei, de az élet korlátain – úgy terjesztik – elsődleges fontosságú túllépni, mivel az maga gyengeség, egyszerű ragaszkodás egy mulandó állapothoz, mely által megreked az elme.
S`alakhiel legtöbb papjának különös ismérve a szilárd lovagi tartás: adott szót megszegniük az egyik legnagyobb bűn. Innét ered az Élő Víz védőerejének legendája is: a történet szerint S`alakhiel legyőzetése után esküvel fogadta Denso előtt, hogy az ő határát mind ő, mind hívei megtartják örök időkig. Cserébe az Élet Ura nem a végső elmúlásba küldte őt, a Holtak Ura csak az adott avatár pusztulására ítéltetett.
Rendkívül sok híve tömörül Amnisterbe, a hajdanvolt Viharfok Fejedelemség területén, de a Nayas lápvidék környékén is működik egy jelentős szektája.
Jellem: Törvényes – Gonosz
Fajok: ember, fél-elf, fél-ork.
Siderapédia 